Több generáció is megismerhette az 1900-as évek elejétől Vitéz Lászlót, aki a közép-európai marionett hagyományokhoz illeszkedik.
Vitéz László kalandjai, a jó és rossz szimbolikus küzdelmét sajátos humorral és a kisgyermekek számára is élvezhető módon ábrázolja. Vitéz László „fegyvere” egy palacsintasütő volt, amellyel a folyton rosszban sántikáló ördögöket csépelte és megregulázta.
A vásári bábjátékok, előadások eredetileg 20-25 percesek voltak, szövegkönyve nem volt, mert a családban mindenki kívülről ismerte. Később ezeket Kemény Henrik egyórás előadásokká bővítette, megtartva a vásári bábjátékok hagyományát.
A Magyar Televízió 1972-ben Vitéz László és a többiek címmel felvett 4 történetet, így szerencsére ezek az előadások megmaradnak az utókor számára is. A vásári bábjátékos c. műsorban pedig úgy rögzítették az előadást, hogy nemcsak a jelenetet, hanem a paraván mögött dolgozó művészt, Kemény Henriket is láthatják a nézők, és ezáltal még a játékstílus is rögzítésre került.
Egy kis palacsinta-sütő technika itt:
